A GLOBSEC térképe azt mutatja, hogy az egyes európai országok elektromos hálózata mennyire áll készen a zöld átállásra, azaz arra, hogy a jövőben még több megújulóval működjön az elektromos hálózatuk. A zöldek nagyon jól állnak, a pirosak nagyon rosszul.
Az ibériai áramszünet kapcsán
Vannak elsőre meglepő dolgok. Például Holandia rosszabbul áll, mint Magyarország, de érdemes megnézni az országjelentéseket is, hogy mik a konkrét kockázatok. Magyarország esetén az, hogy nincs keresletoldali válasz (demand response), ebben a legrosszabbak vagyunk az egész EU-ban. Hogy ez mit jelent, az nagyjából kiderül Aszódi Attila magyar hálózatról írt friss blogbejegyzéséből.
A bejegyzést a spanyol-portugál áramszünet kapcsán írta. De hogy ott pontosan mi történhetett, arról eddig az egyik számomra legjobb írás Sami Ben Mariemé. Ha valakit nagyon technikai szinten érdekel, hogy mi történt az összeomlást megelőző fél órában, annak mutatok egy erről szóló LinkedIn-es bejegyzést.
Aszódi Attila cikkében az egyik legérdekesebb, hogy húsvét hétfőn napközben, amikor sokan pihentünk, az időjárás napos volt, de még nem volt kánikula, azaz kevés energiát használtunk, az ipari és háztartási napelemtermelés összességében önmagában nagyobb volt, mint a teljes villamosenergia-igény. Tehát a napenergia egy részét önmagában is exportálni kellett ahhoz, hogy a rendszer egyensúlyát fenn lehessen tartani.
Miközben a hírek arról szólnak, hogy Spanyolországban az energiatermelés 60 százalékat a napenergia adta, és ez milyen kockázatos, addig a magyar arány ennél jóval nagyobb volt húsvét hétfőn, a rendszer mégsem omlott össze. Én ezt hangsúlyoznám elsősorban. Többek közt azért nem omlott össze, mert pusztán földrajzi okokból is jobb összeköttetésben van a magyar hálózat az európai hálózat többi részével.
És valóban: a GLOBSEC riportja szerint is a spanyol hálózat legnagyobb kockázata, hogy kevés ponton integrált az európai hálózathoz (amin lehetne persze javítani több új vezetékkel). Jó eséllyel a Franciaországtól való leválás okozhatta az összeomlást, miután nem volt elég inercia (tehetetlenség, forgó tömeg) a rendszerben, ami az 50 Hz-es frekvenciát stabilizálta volna.
Ez utóbbihoz forgó generátorok kellenek (klímabarát módon nukleáris vagy vízerőmű), de elvben egy nagyarányban megújulókból álló rendszer esetén is stabilizálható a frekvencia szinkronkompenzátorokkal. Ez a téma megérne majd egyszer egy külön bejegyzést, mert az energiatárolás mellett ez a másik nagy kihívás.
Összegezve:
A megújulók egyik ígérete, hogy energiabiztonságot ad, csökkenti a kiszolgáltatottságot a fosszilis üzemanyagot exportáló országok (diktatúrák) felé, lásd erről a múlt pénteki bejegyzésünket (The Electrotech Revolution).
Ezzel együtt szükség van egy robosztus hálózatra, ahol az energia gond nélkül megosztható egy nagy hálózatban, miközben egy áramkimaradás lokális jelenség marad, nem omlik össze egy teljes félsziget áramellátása. Ez utóbbi egy hálózatelméleti kérdés, Ódor Gézáék konkrétan ezt nézték meg az európai hálózatra, és vannak értelmes tanulságok, javaslatok.
---
Ui: Aszódi Attila leírja, hogy jelenleg több, mint 2700 MW beépített kapacitás (több mint a teljes paksi nukleáris kapacitás) van csak a háztetőre szerelt napelemekben Magyarországon, de ennek viselkedéséről nem sokat lehet tudni. Valójában fogyasztáscsökkenésként jelenik meg a hálózati rendszerirányítók előtt. Ennek méréséről kellene szerintem többet beszélni, a lehetséges tárolásbővítés és a hálózat fejlesztése (a vezetékek bővítése) mellett.