Az elektromágnesesség legyőzi a termodinamikát?
Ezzel a hangzatos címmel írt tavaly nyáron egy bejegyzést Noah Smith — kérdőjel nélkül, kijelentő módban. A bejegyzés lényege, hogy a fejlett demokráciák egy olyan világra épültek, amelyet 19. század végétől a belső égésű technológia és az elektromosság kettőssége határoz meg, változó szerepfelosztásban. Az első autók elektromosak voltak, míg az első gyárak gőzgéppel működtek, de az előbbihez nem voltak elég hatékony akkumulátorok, miközben az egyre szofisztikáltabb elektromos meghajtás lett inkább hasznos a gyárakban.
Később megjelentek a félvezetők, amikkel többek közt közvetelenül be lehet fogni a napenergiát, megjelent a nagyon hatékony hőszivattyű, az erős motorokhoz szükséges bivalyerős mágnesek. Az akkumulátorok árzuhanása miatt pedig mostanra a hálózati szintű energiatárolás a leggyorsabban fejlődő energiatechnológia. Ahogy az elektromosság egyre több területen felülkerekedik a belső égésre épülő technológián, a világ régi hatalmai megingnak, miután Kína képes igazán hatékonyan elektromos motort, akkumulátort, napelemet és (akkumulátorral hajtott) drónokat gyártani.
James Clerk Maxwell és Rudolf Clausius
Vaclav Smil biztosan vitatkozna ezzel: a Kanadában élő cseh környezettudósnál senki nem tud szerelmesebben írni a műtrágyáról vagy éppen a hajókba tett dízelmotorokról, akinek a 2021-ben írt életmű-összegző könyvét most karácsonykor tudtam elolvasni. Az igazság az, hogy 2021 annyira messze van, annyira egy másik korszak, hogy mostanra elég világosan látszik, mennyire alulbecsülte ő is a megújulók felfutását, de egy dologban biztosan egyetért Noah-hal: a második világháború után a hetvenes évek olajválságáig az olcsó olaj miatti olcsó energia nagyban felelős az akkori termelékenység-növekedésért, amely növekedési ráta később bezuhant, majd a 90-es évekre felívelt, aztán nagyjából stagnálni kezdett.
A későbbi felívelés mögött az információs technológiai újítások lehetnek, ami kinyitja az atom vs bit vitát*: az atomok vagy az információ „mozgatása” jelent-e valódi innovációt, mitől lesz az életünk egyszerűbb? Noah valami hasonlót vár a megújulókkal előállított és akkumulátorokkal tárolt energiától, mint amit az olaj esetén láttunk a 70-es évekig, és szerinte ehhez kulcsfontosságú, hogy minél nagyobb arányban használjunk elektromos áramot az eszközök szintjén, és ez az, amiben Kína jobban áll a Nyugatnál: 30 vs 20 százalék. (Norvégia áll a legjobban ebben egyébként, de Vietnám, Tajvan vagy akár Dél-Afrika számai is egészen jók.) Ha péntek lenne, akkor úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt 200 év fejlődésének az ára, hogy megújulók helyett átálltunk a fosszilis (és kicsit a nukleáris) energiára, amely fosszilis felfűti a bolygót, ezért kell egy Zöld Terv, hogy ezen változtassunk. De a Noah-féle sztori egészen más: ő szerinte azért telepít pl. Texas több napelemet és akkumulátort, mint a progresszív Kalifornia, mert egyszerűen az mára a gazdaságilag előnyös megoldás**, és ez éppen ezért még Trump alatt sem fog visszafordulni. Ok, de akkor mi történik Európában, pl. Németországban? Miért van energiaválság? Ebben fő szerepe van a gázárnak: a 2022-es extrém gázárakhoz képest a mostani gázár ugyan mérsékeltebb, de így is kétszer-háromszor drágább gázzal áramot termelni most, mint a békeidőkben (és nagyjából 30 százalékkal drágább most, mint egy évvel ezelőtt). A nagyobb gond, hogy az elektrifikáció során megfordultak a szerepek: Kína fejleszt és gyárt ügyesebben, Európa pedig próbál felzárkózni. Erre volt ötlet a Northvolt, aminek a kudarcát a G7 szedte össze magyarul a legalaposabban, és ők írtak egy hosszú cikket arról is, hogy mit lehetne Európának tenni ebben a helyzetben (kitérve Orbán különutas stratégiájára is). * Az atom vs bitek vitájánál felmerül, hogy a mesterséges intelligencia felpörgetheti a termelékenységet (jólétet?) eddig soha nem látott mértékben, mások szerint soha nem látott kockázatokat jelent. A kérdés szerintem, hogy ezeket mire és hogyan használjuk. Nemrég Mark Zuckerberget végighallgattam Joe Rogan podcastján, de a techcégek már egy másik téma…
**Természetesen nincs arról szó, hogy a zöld átállásnak összességében, különösen a végső fázisában ne lennének nagy költségei. Viszont van egy hosszú szakasz az átállásban, ahol lehet sprintelni egyet, erről egy konkrét ábra is van a The Climate Brink egyik bejegyzésében.